Balázs Dóra
A nyári szünet elkezdődött. Mindenki nyaralni megy és a barátaim nem maradnak itthon, ezért valamivel el kell ütnöm az időt. A neten nézelődtem „nyári programok” címszóval. Sok nyári munkát adott ki, mint például újság kihordó. Első ránézésre eldöntöttem, hogy én ilyet biztos nem csinálok. Párszor módosítottam a kereső mondatot, majd egy érdekes hirdetésre bukkantam.
„ Az angliai Cambridgeben található zenei tábor idén huszadjára is megnyitja kapuit. Fiatal 15-20 éves felügyelőket keresünk, akik rendesen bánnak a gyerekekkel. 10 lakóház 10 felügyelővel. A tábor ideje másfél hónap.
Ha jelentkezni szeretnél, írj a lentebb említette email címre. Csatolj magadról egy képet és írj magadról pár mondatot. Fontos, hogy az emailben benne legyen:
- A neved
- Korod
- Lakhely
- Miért szeretnél felügyelő lenni
Jelentkezési határidő: 2012. 06. 17.
Értesítés időpontja: 2012. 06. 20.
Kapcsolat: info@cambridgezeneitabor.com
Üdvözlettel: Helena Carrol igazgató ”
Elgondolkoztam, hogy jelentkezzek-e. Végül úgy döntöttem megpróbálom. Kingának elküldtem facebookon, mert az milyen jó lenne, ha a legjobb barátnőddel dolgoznál együtt, nem?
A barátnőm amúgy is eléggé kivan, szóval jót fog neki tenni. Pár perc múlva jött is a válasz, mivel online volt.
Kinga üzenete: tehát gyerekekre kéne vigyázni? Cambridge messze van, ugye tudod?
Dóra üzenete: ajj már. csak próbáld meg oké? küldd be az a hülye infót és hátha mehetünk együtt
Kinga üzenete: oké, de csak miattad
Dóra üzenete: majd írj ha válaszoltak xx
Hát oké. Akkor most neki látok az emailnek. Gondoltam kihagyom azt a részt, hogy gyakran verekedek. Meg, hogy eléggé lusta vagyok. Mit számít, hogy ott van-e vagy sem, nem? Oké, oké. Elég sok hazugságot beleírtam. Végül így nézett ki:
Kedves Helena Carrol!
Úgy gondolom, alkalmas lennék a tábori felügyelői állásra. Dora Balazs vagyok, 16 éves leszek és imádom a gyerekeket! Magyarország fővárosában lakok, Budapesten. Van 2 testvérem, akikkel folyton játszok. Azért szeretnék felügyelő lenni, hogy minél többet lehessek gyerekekkel. Úgy vélem szeretnek a gyerekek, pont mint én őket. Szabadidőmben általában leviszem a kisebb tesómat a játszóra vagy esetleg biciklizni. Remélem önök is megfelelőnek találnak a munkára és pozitív visszajelzést kapok. Üdvözlettel: Dori.
Hát öhm.. Az igazság az, hogy annyira nem bírom a kis csákókat, nem szoktam játszani a tesóimmal, nem szeretnék több gyerekkel játszani csak egy kicsit „nyaralni”, a gyerekek egyenesen utálnak, sose viszem a tesómat játszóra, mert kickbox edzésem van. Az viszont igaz, hogy pozitív visszajelzést várok. De ezek csak apróságok. Nem jelentenek semmit.
Nagy Kinga
Pénteken indul a gép, hajnalba. Hogy hova? Cambridge-be. Hogy várom-e? Ha őszintén akarok válaszolni, akkor nem annyira, de mivel muszáj menjek (itthon tölteni a nyarat halál lenne) így igen, várom! Apa szokás szerint megint nincs itthon, mikor neki bejelentettem, hogy Cambridge-be akarok menni másfél hónapra felügyelőként, csak annyit kérdezett, hogy miért? Nem kapsz elég zsebpénzt?Tudtommal többet kapsz mint egy átlagos gyerek, minek vállalsz munkát? Inkább itthon ülnél anyáddal! Én erre csak annyit válaszoltam, hogy itthon sincs, nem tudja, hogy mit élek meg most, mennyit szenvedek itthon, kell ez nekem! És semmi köze a pénzhez. Úgyhogy beleegyezett. Bár ez úgyis mindegy lett volna, én elmegyek, ha elenged, ha nem. Anya ő már más tál tészta. Egyből megörült a hírnek, hogy új barátokat szerzek, és nem fogok itthon kuksolni egész nyáron. Ő itthon van velem és tudja, hogy min megyek keresztül! Így hát ő egyből elengedett és nagyon lelkes volt. biztos vagyok benne, hogy senkinek nem fogok hiányozni... Jelenleg egy barátom sincsen, barátnők meg pláne nem, úgyhogy nincs itthon amit csináljak.
Még egyszer, utoljára megnéztem a tábor weboldalát. Nyári zenetábor Cambridge-be. Megnéztem az engem érdekelt szöveget: „ Az angliai Cambridgeben található zenei tábor idén huszadjára is megnyitja kapuit. Fiatal 15-20 éves felügyelőket keresünk, akik rendesen bánnak a gyerekekkel. - hát erre készülök én! Hogy gyerekekre vigyázzak. Pff. Biztos mindenki kiröhögne. De mivel már nincs mindenki, így nem érdekel senki. Én márpedig jól fogom érezni magam, és új barátokat szerzek! Egyetlenegy barátnőm van akim még maradt. Dóri. Nélküle szerintem már nem is élnék. Mikor mindenki otthagyott, ő itt volt. És támogatott, hű maradt hozzám és tovább segített. Ezt nevezik barátságnak. Ő is jön a táborba. Végül is ő kapta ezt a lehetőséget, és egyből szólt. Hát persze, hogy egyből belementem. Nekem szükségem van erre, nagyon is és ő ezt tudta és azt mondta velem jön, természetesen. Ha jól olvastam a jelentkezők listáját( elég gyér..) akkor lesz még rajtunk kívül 4 pasi és 4 csaj. Hát remek, rengetegen jelentkeztek. Amúgy említettem h kb. 15o gyerekre kell vigyáznunk?! Ooo hát ez 1o tininek semmiség lesz. Pff. Na mindegy, túlélem. Vagyis túléljük, mi tízen. Remélem, hogy nagyon kedves és rendesek lesznek, mert ha nem nekem végem. Nincs szükségem több bunkóra. Eleget ismertem eddig. Az órámra néztem. 7 óra. Annyira lassan telik az idő. Anyu 9kor jön haza, valamelyik barátnőjénél van, és megígérte, hogy 9re itthon lesz. Én mondtam, hogy nyugodtan maradjon, ameddig akar, mert megleszek. De ő mindenképp állította, hogy 9re itthon lesz. Szuper. Ő legalább tényleg foglalkozik velem, nem úgy, mint apa. Ha jól számolom, kb. 3 hete nem láttuk. New Yorkban van üzleti úton. Alig látom egy párszor, és akkor is mikor itthon van ahelyett, hogy jól telne az együttlét, mindig veszekszik és szóba hozza, hogy milyen rendetlen, szófogadatlan, elkényeztetett (erről vajon ki tehet...hm..) vagyok. Hát igen, az én drága apukám...
Kulcscsörgésre lettem figyelmes. Az órára néztem és még csak negyed 8 volt. Vajon anyu hamarabb hazajön? Jobb lesz, ha kiderítem. Felálltam az ágyamról, a párnámat visszadobtam az ágyra és az ajtó felé indultam, Csendbe kinyitottam (kitudja jön egy rabló és elvisz? Hülye vagyok..) majd a lépcsőn, lábujjhegyen indultam lefele. Az illető belépett a házba majd felgyújtotta az előszoba lámpát. Amikor megláttam, hogy kijött majdnem felordítottam. Ekkora meglepetést!
- APA! Mit keresel ilyen HAMAR itthon ?! - kérdeztem totál megsemmisülten. Vajon nem jól látok, és ez egy tolvaj, vagy gyilkos véletlenül?
- Hát gondoltam mielőtt a lányom elmegy másfél hónapra, hazajövök és elköszönök. Reggel már kell is menjek vissza, mert Rob megígértette velem, hogy reggel 8ra már vissza is leszek érve, amit fogalmam sincs, hogy hogy fogok teljesíteni, de remélem sikerül, mert hanem kitudja, hogy...
- Egyébként nem zavar, hogy pont leszarom, hogy mi lesz, ha nem mész vissza?!- szegényt jól leoltottam, de hát vegye már észre magát! Most ahelyett, hogy osztaná az észt, beszélgetne velem. Mivel ezek szerint már mindjárt kell is induljon vissza.
- Hogy mondtad?! Hogy leszarod? Hogy beszélsz?? Hányszor elmondtam, hogy ne beszélj csúnyán, mert nem illik! Már előre félek, hogy a táborba milyen véleménnyel lesznek majd rám, hogy milyen neveletlen a lányom. Kicsit tanulhatnál illemet. - osztott ki, észre sem véve, hogy úgy nézem, mint egy hülyét. Neveletlen vagyok? De könyörgöm! Ki tehet róla? Itthon van egyáltalán, hogy neveljen? Á, inkább hagyjuk...
- Ha befejezted az illemtanórát, akkor meg is kérdezhetnéd, hogy hogy vagyok? Vagy esetleg, hogy telnek a napjaim EGYEDÜL? Soha nem érdeklődsz utánam, egyszer jössz haza egy hónapban és akkor is ahelyett, hogy beszélgetnénk normálisan, mint apa a lányával, te csak szemrehányóan nézel, és oktatsz. Erről már lekéstél!! Már rég meg kellett volna tanítsd, hogy hogy viselkedjek! Ez a te hibád! Fejezd már be és törődj már kicsit velem úgy, hogy örüljek, hogy hazajöttél! Ha ezért jöttél, akkor már mehetsz is, mert nem érdekelsz!!! - ordítottam neki. Sírva megfordultam és felszaladtam a szobámba, hangosan bevágva az ajtót. Nem érdekel! Inkább haza se jött volna. Alig várom, hogy elmenjek a táborba és ne lássam másfél hónapig!
